Írt. Furcsa volt Tőle levelet kapni. Évek óta próbáltam nyomára bukkanni, bár tény, nem vetettem be minden eszközt. Nem is gondoltam arra, hogy pont a facebook-on keressem. (mivel iwiw-je inaktív).

A bögréje itt az asztalon. Amit több, mint 10 éve kaptam Tőle. Most számolgattam, mikor volt az a félév. 1999. Azaz pontosan 11 évvel ezelőtt. Németországból hozta nekem. Rajta a nevem. Emlékszem, mesélte, hogy bárhogy magyarázta a készítőnek, mégiscsak rosszul írta rá a nevem. De sebaj :)

NŐ lett. Igazi, ízig-vérig, tetőtől-talpig NŐ. Bele sem gondolok inkább, mi lett volna másképp az életemben, ha akkor a szívemre hallgatok. De gyáva pöcs voltam. Sőt, azóta is az vagyok. Ott kellett volna hagynom Szilvit. Már akkor tudtam, hogy nem lesz életem párja. Kingára vártam, Kingára vágytam. De nem hittem el azt hiszem, hogy ennek a lánynak kellhetek. Pedig... Talán. Vártam és késő lett.

Most már teljesen késő. Késő Melinda is, bármi is lenne velünk. Engem innen már Ő sem tudna visszahozni. Senkisenem...

Még nem írt, nem hívott a születésnapom miatt. Kiváncsi vagyok, emlékszik-e, vagy elfelejtette. Mondjuk valahol érthető lenne, mert holnap lesz a temetés. Ezer más dolog jár a fejében amúgyis. No mindegy. Még csak dél van...