Van, hogy felcsillan egy esély, van hogy felémsodor valakit a sors. Pillanatokra, percekre, órákra, vagy pár rövid napra azt hiszem, hogy megváltozhat valami. Azt, hogy talán...

Nem szokott ez hosszú lenni. Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is illan. Még nagyobb űrt hagyva maga után. Ezért már a legkisebb pozitív esemény hatására beindul a gyanakvás: tuti valami nem stimmel, biztos nem jön össze, minden bizonnyal csak menekülök, nem is érdekel az illető igazán. Vagy igen? Teljes a bizonytalanság.

Most kezdem gyűlölni M-et. Most indul talán az a folyamat, ami máskor szinte azonnal. Nála majd' egy évig nem. Kezdem irigyelni és gyűlölni azért amit tett. Pedig nem is tett semmit. Egyszerűen elment. Neki jó. Nem kellett szenvednie a hiány miatt.

Szép, ahogy írok, egyre jobban hergelem magam. Inkább abba is hagyom...