Életem értelmetlensége

::eleven::

::eleven::

Elfáradt dal

2010. május 29. - ::eleven::

"Elfáradt álmaim, elfáradt szárnyaim"...

https://www.youtube.com/watch?v=TkC82AFjBzA&NR=1

 

Elfáradtam. Egyre jobban érzem. Nem sikerül továbbra sem az életemet helyrebillenteni. Hiába küldöm az önéletrajzokat, válasz sem érkezik. Hiába küldöm a társkereső leveleket, válasz sem érkezik.

Persze mindig sikerül "belezsongani" valakibe kicsit. Az egyik társkereső oldalon találtam Rá. Volt ott egy "tetszel nekem" jelzési lehetőség a másik számára. Virtuális májusfát lehetett küldeni. Ezzel jelezve, hogy érdekel engem. Amire a lánynak egy pünkösdi szalag visszaküldésével volt lehetősége, hogy jelezze: az érdeklődés kölcsönös. Visszajelzett. Megfogott benne valami: amit írt, a mosolya a képen. A neve... Talán egyfajta menekülési lehetőségnek is tűnt. Mivel az az oldal fizetős, egy közösségi oldalon írtam neki. De el sem olvasta. Nem jelzi jól a rendszer, mert ugyanazt látom ha még nem olvasta, mint akkor, ha olvasatlanul törli. Ha elolvasás után törli, azt másképp jelzi. Szóval az biztos, hogy nem olvasta, de hogy törölte-e? Gondolom zavarná pirosan villogó "leveled érkezett" ikon. Többször be is lépett a küldés után. Szóval kizárt, hogy nem vette észre. Azért elküldtem még egyszer, hátha csak véletlenül törölte, vagy esetleg meg sem kapta.

De gyanítom, hogy újabb pofára esés a dolog. Egy kurva sornyi visszaböfögésre sem képesek. Ha én megtisztelek valakit egy rövid levéllel, azért mégiscsak illik válaszolni, még akkor is, ha egy "bocs, de nem" a tartalma. Ez olyan, mint az utcán vissza nem köszönni.

Tény, enyhén szólva nem vagyok egy főnyeremény. Se külsőleg, se belsőleg. Főleg mostanra nem. Minden vagyok, de erős, férfias és határozott semmiképp... Talán jobb is így, nem mérgezem többé mások életét.

Napok óta egyfolytában sírógörcsök szorítják a torkom, a gyomrom. Néha nem is bírom magamba fojtani. De nem hagyom, hogy más lássa. Sem a szenvedésem, sem a könnyeim.

Nem is emlékszem, mikor vettem utoljára bármit is magamnak - saját pénzből. Sem ennivalót, sem innivalót. Mást még annyira sem. Idén talán egy újság volt, ami nem élelmiszer...

Várom, vágyom a halált. Egyre jobban. Remélem, lesz erőm hozzá... Minél előbb.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása