Olvasásra nyitvahagyom, okulásként a széndékosan vagy véletlenül erre tévedőknek.
Hátha tanul belőle valaki, hogy ne így éljen, mert így bassza el az életét...
Többet nem írok. A világ kizárt, most én is kizárom.
Mit hoz a jövő? A ma, vagy a holnap? Nem tudom. Vannak gondolatok és érzések itt belül, de ezek mostmár bentmaradnak. Többet erről senkinek.
Most leülök és várok. Egy jelre, a csodára. Mint a mesében. Természetesen nem fog változni semmi, hiszen ez a valóság, itt nincsenek csodák, itt nincs olyan, hogy szánkba repül a sültgalamb. Várok. Ma, vagy holnap, vagy holnapután úgyis történik valami. Erre, vagy arra...
Na, megint kezdenék belelendülni abba, amit nem akarok.
Senki ne vegyen magára semmit, se ebből, se az előző írásaimból. Ezek csak egy megbomlott elme utolsó szikrái voltak. Vigyázzon mindenki magára, a társára, a párjára, a gyerekeire, a szeretteire, a barátaira. Azokra, akik ott vannak mellette.
Rám nem kell, én megleszek. Nehéz, de el kell engedni.
Minden jót!
eleven
lecgó 2009.09.17. 18:20:42
Nem akartam írni,nem vagyok nagy kommentelő,a múltkori rendhagyó volt( az este is,legalábbis számomra).Hogy miért is írok,akkor elmondom.
Rendszeresen olvastam a blogot,és jó volt így is kapcsolatban lenni egy baráttal(haverral,ismerőssel,emberrel)!Ez már nincs,lezártad,elköszöntél,rendeben.Az utolsó barát(h.,i.,e.)is feladta,feladott.Tudod ez olyan,hogy azért fontos egy ember,mert úgy érezteti,hogy fontos az is,aki őt fontosnak tartja.(Tudom kusza,de mentségemre íródjon,neked is voltak nehéz gondolataid!)Na minsdegy.
Valószínű nem olvasod,ezért is írtam.
Egyébként az élet nagyon nem ilyen.Majdnem irigyellek,de ha jól vagyok,mégsem.
Viszlát!
Remélem,később mástól hallok rólad!
lecgó-the lost,happy soul
Téged idézve: Minden jót!
ui.:Sokat gondolkodtam hogy elküldjem-e!