Hmmm, egy hét után, de mégiscsak írt. Az enyémhez hasonlóan egy igen röpke üzenetet.

Nulla érzelem, nulla hangulat. Leginkább udvariassági okokból. Bár visszakérdezett, vagyis nyitva hagyta az ismerkedés kapuját. De talán szintén csak udvariasságból. Ki tudja...

Nem hiszem, hogy nem vette észre, hogy írtam neki. Vajon akkor miért várt az elolvasással. Talán "csak" rossz passzban van. No igen, nem kellene agyalnom, rágódnom. De én már csak ilyen elbaszott vagyok. Ez van.

Két napja volt mindez. Még akkor "melegében" válaszoltam neki. Némileg hosszabban, könnyedebben. Bár kétségtelenül borzalmasan teszetosza, merev lett. De azóta nem lépett be, nem olvasta.

Hogy válhattam ennyire béna pasivá?

Holnap születésnap... Holnapután temetés. Együtt fogom őket látni. Hétvégén egyedül leszek itthon. Talán végre vége lesz???