Nem állt szándékomban mostanában újra írni. Sőt, egyáltalán nem.
Az ok egyszerű... Elfogytak a szavak. Már nincs mit mondanom a világnak. Csak ismételném magam. Vagyis értelmét vesztette a blog.
De történt ma valami, amit le kell írnom. Egy olyan dolog, amiről néhány napja írtam. A sors furcsa módon teljesítette egy kívánságom. Azt írtam, hogy jó lenne valakin fizikálisan levezetni a feszültséget. Nem gondoltam volna, hogy valaha eljön ez a pillanat, azt meg pláne nem, hogy ilyen hamar.
Íme a történet. Ma, szinte percre pontosan délben. A Mester utca és a Ferenc körút kereszteződésében. A város egyik legforgalmasabb pontja. A járdán sétáltam, amikor előttem pár méterre egy pár veszekedésének utolsó másodpercét csíptem el, amikoris a srác szembeköpte a lányt, majd nagy dühöngve ellépett tőle és elsietett abba az irányba, ahonnan én jöttem. Elzúgott mellettem, láttam a dühöt a tekintetében. Gondoltam, egy szakításnak voltam szemtanúja. Felmerült bennem, hogy szólok a lánynak, vagy legalábbis megkérdezem, jól van-e, de úgy gondoltam, elküld majd a fenébe, hogy semmi közöm hozzá. A lány egy táskával a hátán, és egy gurulós bőrönddel a kezében állt a járda szélén, egy zsebkendővel törölgette az arcát. 20 év körüli, aranyosnak, normálisnak tűnt, ezért mégiscsak megkérdeztem, minden rendben van-e. Elmondta, hogy az a kb. 30 év körülinek kinéző fazon megkérdezte tőle, hogy hol talál egy bizonyos utcát, mire a lány elnézést kért tőle és közölte, nem tud segíteni, nem ismerős errefelé. Vagyis szó sincs szakításról, meg párkapcsolatról, egy őrült rohangál a körúton. Felmerült bennem, hogy utánarohanok, de már nem láttam, úgy elszelelt. Adtam a lánynak egy újabb zsebkendőt, igyekeztem felmérni, hogy jól van-e. Úgy tűnt, hogy megijedt, de nem vészes. Elindultam hát tovább az utanom, mondván itt nincs már mit tenni. Azért a biztonság kedvéért még egy pillantást vetettem a lányra, hogy tényleg rendben van-e, amikor a válla fölött, kb. 100 méterre megláttam a srácot. Rohant visszafelé. Nem futott, hanem az a dühös gyors léptű rohanás volt. Kérdeztem a lányt, hogy ugye az a fazon volt. Igen - mondta.
Na, nekem több se kellett, gondoltam eljött az én időm. Elindultam a srác felé. Egyértelmű volt, hogy a lányra fog támadni. A lány mondta, hogy hagyjam az egészet, nem ér annyit a dolog. De biztos voltam benne, hogy muszáj valamit tenni. Amikor kb. 6-8 méterre volt tőlem ez a barom, odaszóltam neki, hogy el lehet húzni visszafelé, a kezemmel mutattam is neki az irányt. Ekkor már velem kezdett el üvöltözni, hogy ne szóljak bele a dologba, semmi közöm hozzá, az a lány elküldte őt a kurva anyjába. (kizárt a dolog, ez a lány nem olyan volt... de ha mégis, akkor sem mentség a dologra.)
Ott állt ez a fasz előttem, a feje az enyémtől 10 centire. És üvöltött, mondtam neki, hogy nem érdekel a baja, húzzon el, de gyorsan. Ekkor elindult vissza, úgy tűnt, vége a történetnek. A biztonság kedvéért még álltam egyhelyben. Vissza-visszanézett, de távolodott, meg persze kiabált. Szájhős, gondoltam. Mutattam neki az irányt, hogy a szövegelés helyett inkább haladjon. Az utcán persze jöttek-mentek az emberek. Valami megint bekattant nála, újra felém indult, a jobb kezét a zsebébe tette, és üvöltötte, hogy előveszi a kését, és itt bizony torokvágás lesz...
Átfutott az agyamon a kívánságom. Hát a sors mégiscsak így akarta. Itt a kés, itt vér fog folyni. Valószínűleg az enyém. De legalább "hősként" ontom a vérem. Nálam egy fél fejjel magasabb, vékonyabb testalkatú volt... Nem ijedtem meg. Igazából időm sem volt rá. Az adrenalin nagyon durván hat az emberre. Úgy voltam vele, ha ilyen szituációba keveredem, akkor ütök rögtön. De mégsem ment. Akkor ott teljesen más a helyzet. Megint rövid szócsata, most 5 centire volt a feje az enyémtől, üvöltött az arcomba, a jobb keze továbbra is a zsebében. Szóval mégsincs kés. De ki tudja, hisz' egy őrült az illető. Pár pillanat múlva megint távolodik. Na, mégis rendeződik a helyzet. Most is vártam, hogy elmenjen, de megint visszafordult. Újabb fenyegetés. Odaállt elém, az orrát az enyémhez nyomta. Na itt szakadt el nálam a türelem, nem erősen, de ellöktem magamtól. Erre levette a napszemüveget a fejemről, ledobta a földre, darabokra tört. Itt durrant el az agyam. Kapott pár rúgást, néhány ütést, majd sikerült elgáncsolnom. Oldalára és a kezére esett. A térdemmel ránehezedtem és igyekeztem elfogni a kezeit. Talán még párszor meg is ütöttem, de erre már nem emlékszem. Majd el kezdett üvölteni, hogy eltört a keze, és rendőrt hív. Helyeseltem, hogy hívjon csak, nem igazán bánom a dolgot.
Igazából nem tudom miért, de elengedtem. Nem emlékszem már, mire gondolhattam, talán arra, hogy a rendőr is tehetetlen lenne, csak járhatnék kihallgatásokra, meg a mai dolgokat nézve, a végén még engem büntetnének meg... Ha nem állítom meg, nekimegy a lánynak az tuti...
Jól esett ütni, jól esett kiadni valamit. Jó volt egy picit hősnek lenni. Jó volt, hogy nem szartam össze magam. Magamnak is bizonyítottam valamit. Legközelebb már tapasztaltabb leszek.
Ezúttal véglel elszelelt, még kiabált, hogy rendőrt hív, meg ilyesmi. De nem nagyon hatott meg a dolog. Összeszedtem a földre hullott dolgaim, igyekeztem leporolni a koszt magamról, de csak részben sikerült. Világos nadrág volt rajtam. Szépen néztem ki utána. Persze a nagykörút csak asszisztált, senki nem tett semmit. Annyit hallottam a háttérből, hogy valaki helyeselt, hogy ezt kellett csinálni. A lány megijedt, 10-20 métert eltávolodott, de megvárt a villamosmegállónál. Hálálkodott, meg ilyesmi. Mondtam neki, hogy ez természetes és megvárom, amíg a villamosra felszáll...
