Nincs kiút. Teljesen irreális cél ez. Vagyis irreális lenne. Már nem is töröm magam érte. Nincs hozzá erő. De akkor mi lesz így? Igazából semmi. Jön majd az ötödik próbálkozás, hátha... Ha az sem eredményes, akkor a hatodik, a hetedik, a...

Előbb vagy utóbb csak vége lesz.

Egy dolgot megfogadtam, ebben a rohadt, mocskos, gyáva, szemét világban soha többé nem adom meg a bizalmat senkinek. Nem hiszem, nem remélem, nem várok, nem vágyakozom.

Vagyis egyetlen vágy marad: a halál...

M! Remélem, egyszer rájössz, mit tettél. Nem, nem csak október 22-én, hanem már előtte is. Bárcsak egy picit bátrabb lennék. Bánom, hogy nem tettem meg már akkor, amikor még indulatok, düh is dolgozott bennem, akkor könnyebb lett volna. Így most, megfáradva, erőtlenül, gyengén, sokkal de sokkal nehezebb.

Köszönök mindent! Ezt érdemeltem...