Hetek óta már az álmaimba is mélyen befészkelte magát.

Rosszul alszom, fogoldok. Felébredek.

Rémálmaim vannak. Nyomasztanak, lefárasztanak. Felélem az utolsó csepp tartalékaimat is.

Ma is borzasztó volt. Ott voltam Velük (!!!) az ágyban. Nem tudom, hogy vajon tudták-e, hogy én is ott vagyok. Feküdtem az ágyon, hallottam a hagokat, éreztem az ágy mozgását végig az aktus alatt. Iszonyatos érzés.

Ma csendes őrült ébredésem volt. Már jó ideje nem dühöngök, csak ülök némán. Lassan mozgok, lassan járok. Fejem lehajtva. Várom a véget. Közeledik. Jó lett volna emberként meghalni, de nem fog menni. Már most sem veszem magam emberszámba. Oly mértékben vagyok abnormális... A gondolataim, az érzéseim, a tetteim.

Már nem merek kimozdulni a lakásból. Nem félelem miatt. Egyszerűen rossz kint. Rámtör a fejfájás, a remegés. Kerülöm az embereket, csak ne kelljen beszélnem senkivel. Csak ha nagyon muszáj. De akkor is röviden.

Hova vezet ez? Mondd, Istenem, hova? Mit vétkeztem én, hogy ilyen vagyok? Ebben vagy előző életemben? Van egyáltalán előző élet? Van egyáltalán mostani élet?

Tompán fáj a fejem. Mint már hónapok óta. Ha nem saját kezem, majd valamilyen betegség végez velem. Rák, vagy valamilyen egyéb nyavaja. Remélem, minél előbb történik valami! Nem szeretném teljsenen elveszteni a tartásom, az emberi mivoltom. De haladok az őrület felé. Lehet, hogy nem jó szó ez rá. Nem dühöngést érzek, hanem a nagy semmit. Egy nagy darab húscafatot, aki nem szól senkihez, csak ül némán, magába roskadva, nem látja a világot, nem hallja a hangokat. Nem vesz észre semmit és senkit.

Ez vár rám. Rám, az egykoron gondolkodó emberre. Megtörtem. Nihil, érdektelenség, mosolytalanság, vágytalanság.

Miért nincs egy picivel több erőm legyőzni az életösztönt??? Jobb ez így? Lassan meghalni? Felélni testem és lelkem minden apró porcikáját?

Már késő, késő bármit csinálni, ezek a sebek kettévágták a testem.

Egy megnyugtató pontja volt az álmomnak. Feküdtem és lehajtottam a fejem. Hideg volt a vas a nyakam alatt. A nagy óriás pedig jött. Menetrendjét betartva. Egy pillanat volt csak. De ez a pillanat boldog volt. Életem utolsó pillanata.