Rengeteg ember foglalkozik a halál gondolatával. Nem tudom, hogy ennek van-e köze a válsághoz, vagy már régebben is ez volt-e.

Nagyon sok a fiatal, 13-20 év körüli, akikre a válság talán úgy hat, hogy a szülőknek kevesebb idejük jut.

Találtam egy fórumot, megismerkedtem hasonló gondokkal küszködőkkel. Több értelmes és egyébként normális ember van ott. De az öngyilkosság és a halál gondolata mindennapos. Ahogy bennem is. Ott nem nagyon írok erről. Valahogy nem tudok beállni a sorba és csupa negatív dolgot írni. Sok gyerek van, rájuk talán hat még pár kedves szó. Az élet dicsőítése. Ami talán képmutatás a részemről, mert a magamét nem látom fényesnek, de őszinte is, mert úgy érzem, nekik még van lehetőségük. Fiatalok, apró cseprő, de nekik világnyi bánattal. Túlesnek rajta és el is felejtik mindezt.

Én viszont másról álmodom. Nem hosszútávú jövőről. Beleremeg a gyomrom, ha elképzelem az utolsó ugrást. Pedig megváltás lenne.