Újra rámtört a gyengeség. Nem tudom, mi lesz. De ezt így nem bírom tovább.

30 éves vagyok. Ha jobban körülnézek, nincs semmim. Persze, valahol badarság, hogy ha Ő itt lenne, akkor meglenne mindenem. De valahol mégis igaz, vagyis annak érzem.

Nem lesz erőm elmenni. Már előre félek tőle, hogy maradok. Itt viszont mi vár rám? Hányingerem van. Szánalmas vagyok.

Teljesen felkavart a szerdai találkozással. Három hónap után láttam újra. Azóta ismét össze vagyok törve. Ma végigsírtam a napot. Férfias mi???

Újra szemezek a késsel... Á, úgysincs hozzá erőm...