Nehéz, nehéz őszintének lenne. Főleg magammal szemben. Nehéz megmondani a rosszat, de a jót is. Magamnak beismerni, Neked vagy másoknak elmondani, megmondani.

Nehéz, mert sokszor jobb hallgatni. Lehet, valamit érzek, de meggondolatlanul kimondom. Nehéz megtalálni azt a határt, ami a meggondolatlanul kimondott szavak és a teljes őszinteség között van. Nem tudtam meghúzni ezt a határt. Volt hogy nem mondtam ki dolgokat, pedig érzetem és gondoltam. Volt, hogy elvakított a fájdalom, és olyant mondtam ki, amit igazából nem is éreztem. Nehéz. Nehéz beismerni is.

Nem minden kimondásának feltétlen jóságában vagyok biztos. Ezeket igyekszem másokra "hárítani", vagyis mások tanácsára, javaslatára cselekedni.

Most amik jönnek, nem meggondolatlanságok. Tisztán látok. Nem hatnak rám az elvakult érzések. Sem erre, sem arra. Nem bántalak a fájdalom miatt, nem is írok azért le dolgokat, hogy megbánást tanúsítsak és megbocsáss, "visszafogadj". Ezek jönnek. Ezeket érzem. Lehet, hogy nem kellene mindent leírnom ide, lehet nem kellene mindent elmodani Neked, vagy levélben leírni. Lehet. De érzem, hogy kell. Akkor is, ha neked és nekem is nehéz. Akkor is, ha fáj. Itt is van határ: nem akarlak az őszinteséggel bántani. Vannak, lehetnek olyan érzések, gondolatok, amiket jobb ha nem látsz, vagy amikhez "nincs már semmi közöd". Ha teher, majd jelzed valahogy.

Nehéz úgy adni, hogy ne támadásként, hátsó szándékként érezd. Meg is értem. Fontos a véleményed, de igazság szerint nem érdekel, hogy rossznak érzel emiatt engem, vagy gonosznak, számítónak, hazugnak. Nem érdekel, mert egyrészt nem igaz, másrészről ha egy picit nyersz a szavaimból, az már jó. Annak úgy kell lennie. Neked jel volt a "vége" kimondása. Jel, hogy vonzhat más is téged rajtam kívül. Nekem jel volt, hogy felül kell kerekednem a saját félelmeimen. Jel, hogy ki kell modanom ezeket a szavakat, vagy legalábbis lehetőséget kell adnom arra, hogy ha érdekel téged, akkor belém tudj látni. A lehetőséged megvan. Azt hiszem ez a napló tökéletes megoldás erre. Nem zaklat fel, ha meglátod a levelem, sms-em, hívásom. De tudod, ha akarod, itt megtalálsz mindent. Bárhonnan, bármikor. Kendőzetlenül. Olyan mélyen, ahogyan csak nagyon régen.

Felszabadít. Engem felszabadítanak a kimondott és leírt szavak. Lehet, hogy önző dolog, ha meg akarom veled osztani, mert neked nincs erre szükséged, vagy zavar, összezavar, fáj. Ha igen, szólj, és nem teszem. Marad ez a hely. Itt megtalálsz.