egy volt barátról

Már nem az, már rég nem az. Csak emlék. Jó pár éve már, hogy eltűnt az életemből, úgy döntött, másképp él. Elhalt a dolog. Egy ideig próbálkoztam, de már nem maradt semmi, ami miatt energiát, időt szánnék a dologra. Mondjuk már semmi másra sem.

Mindig elmondta, hogy ő a legjobb barát, ha bármikor bármiben szükségem van rá, akkor egy szavamba kerül... Hát, több szóból sem értett.

Már nem is kell a segítsége. Már nem áll közel hozzám. Gondoltam, egy rövid bekezdésben, vagy kettőben, azért róla is megemlékszem...

Hát igen, hullámzik a hangulatom, nagyon erősen és nagyon gyorsan. Már percek alatt fordul hol erre, hol arra. Nem bírom tovább. Most úgy érzem, hogy ma este, vagy holnap, vagy...

Á, úgysem lesz hozzá bátorságom.

De ha arra gondolok, hogy az ajkaival mást csókol, másra mosolyog, másnak mondja, hogy "szeretlek"... az erőt ad hozzá, akkor erőt érzek a halálhoz. Meglátjuk...