Sokat gondolkodtam azon, hogy amit iránta érzek még, az mi. Szerelem, hiány, "megszokás", vagy a fájdalom által kiváltott illúzió.

Szeretem. Hiányzik...

Hiányzik a hangja, a szíve dobbanása ha ráhajtom a fejem. Hiányzik az illata, a nyaka puhasága. Hiányzik a keze finom érintése, ahogy megsimogat. Hiányzik édes csókja, amikor ajkaimhoz ér. Hiányzik a mosolya...

Nem bírom ki nélküle...

Beleremegek, sírok. Hörgök. Reszketek.

Jöhetne végre a megváltó. Elvihetne végre innen. Nekem ez a lét már nem kell nélküle.

Ha fáj is Nektek, de nekem jobb lenne így. Remélem, egyszer megbocsátotok a bűneimért, amiket eddig elkövettem. A bűnért, amire készülök.

Nektek fájdalom, nekem megváltás. Mérlegeljetek.