Tényleg bűn meghalni? Mármint az öngyilkosság.

Mi a nagyobb bűn, mi a rosszabb? Ha valaki önkezével vet véget az életének, vagy ha él, de szenved egy életen át.

Egy életen át tartó magány és szenvedés nem ad hozzá semmit az emberiség fejlődéséhez, nem ad semmit a természetnek. Sőt, elvesz tőle dolgokat: élelem, lakás, javak.

Akkor végülis mi értelme van így?

Azóta itt van az asztalon az a bizonyos kés. Úgy, ahogy akkor leraktam. Mint egyfajta emlék, egy intő jel. Újra erősödik bennem az érzés, hogy jobb lenne meghalni. De tényleg!

Sajnos (?) gyenge vagyok hozzá. Tudom, hogy okoznék néhány embernek fájdalmat ezzel, de pont ezért távolítok el tőlem mindenkit, akit csak lehet.

Újra kézbe vettem. Vékony, hosszú pengéje van.

Igen, tudom, hogy szánalmas, amiket írok, amiket gondolok, amilyen vagyok. Tudom.

De ez van belül...

Nem tudom, mi tartott vissza eddig: egy pici hit, hogy még jöhet valaki, vagy egy pici hit, hogy visszajön Ő? Mert ez az utóbbi már nem lehet. Tegnap este beláttam. Távolról nem fog újra belémszeretni, főleg egy olyan emlékkel, hogy bár szeretett, de nem ment, és úgysem menne.

De másra nem vágyom. Vagy nem is tudom. Ági... Ő mégiscsak megérintett valahogy. Az vajon csak egy úgysem-lehet-belőle-semmi volt, vagyis csak azért éreztem iránta így? Ha viszont igazi volt, akkor jöhet még hasonló érzés más iránt?

Ha ezeket a sorokat, mint kívülálló olvasnám, azt mondanám: mekkora egy önsajnáló seggfej, meg is érdemli...

Lehet, hogy önzőség, vakság, vagy valami hasonló, de az a helyzet, hogy egyetlen dolgot sem tudnék most mondani, ami miatt jó lenne, ami miatt szeretnék még élni.

Egyetlen egy apró dolgot sem...