Ma szörnyen rám tört a magány. Remélem, csak valami átmeneti megingás. Nem a "mérhetetlen jókedvemben", mert az nincs, de azért az elmúlt napokban, lassan már hetekben, egész jól tartottam magam. De ez a mai... Hiányzik az érintés, hiányzik a szeretet, hiányzik sokminden. Ez ma elöntött.

Ma nem sokat kellett volna tennie egyetlen nőnek sem körülöttem, hogy megkapjon. Nem mintha bárkinek is felmerült volna a fejében, de ma kevés nőnek mondtam volna nemet. Bármit is "kért" volna, bárhogy is közeledett volna.

Ma szánalmas vagyok...

Lehet, hogy a fáradtság is teszi. Ma hulla voltam egész nap, pedig ma még csak hétfő van.

Na, holnap ennél csak jobb jöhet! :-)