Itt voltál. Megleptél. De sokáig nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ha rád néztem, az ajkaidra, nem tudtam nem arra gondolni... hogy már másé.

Te nehezíted magadnak az életed azzal, hogy állandóan próbálsz megfelelni. Hol a világnak, hol a környezetednek, de szinte mindig magadnak. Ezzel raksz terhet saját magadra. Fiatal vagy, élj, élvezd az életed. Főleg most...

Holnap nehéz lesz. Nehéz lesz nem másképp nézni Rád. Meg tudtad tenni. Ha valami jel, akkor ez az. Ha ment, akkor azért ment, mert mennie kellett...

Most jön a neheze. Muszáj leszek ezt a tényt végleg tudatosítani magamban. Innen már minden nappal egyre nehezebb lesz visszafelé lépni. Vissza egymás felé. Nem mintha szeretnéd ezt egyáltalán, vagyis nem tudom, hogy mit szeretnél. De ha már én is fel fogom adni, akkor a sors is kevés lesz, hogy újra összehozzon minket, mégha akarna is. Aztán lehet, hogy nem is akar.

Nem a jó utat választottuk. Megnyugodhatsz, ezt még ötven év múlva is az orrod alá fogom dörgölni...

Jön a sündisznó-alakzat.