Gondoltam ennek a levélnek itt is helye van.

Szia!

 

Nem tudom, miért annyira erős bennem most az az érzés, hogy hibát követünk el, ha tényleg elengedjük egymást.

Lehet, hogy tényleg, csak a saját önvédelmi "játékom", hogy szeretnék hinni a közös jövőben.

 

De nagyon erős bennem ez az érzés! Nekem ez a jelem.

 

Tudom, nincs jogom kérni Tőled semmit, de ha mégis, kérlek nagyon legyél biztos abban amit teszel.

 

Annyira jó lenne tudni, mi jár a fejedben. Mit érzel Áron iránt. Tudom, hogy fájna az igazság, tudom azt is, hogy már ezt a levelemet önmagában támadásnak fogod érezni. Pedig nincs benne semmi ilyen. Tisztában vagyok a helyzettel. Felfogtam bent is. Tudom, ha úgy érzed tudsz és akarsz Róla beszélni, majd megteszed, nem is szeretnélek semmilyen szinten faggatni, sürgetni Téged. Ebben a levelemben sincs semmi ilyen.

 

Annyit szerettem volna most csak, hogy tudd mit érzek, mit gondolok. Ha emiatt becsuksz még egy ajtót kettőnk között, akkor úgy kell tenned.

 

Jó ember vagy, hidd el. Vannak még jó emberek, ha nem is biztosan olyan jók mint, Te, de vannak :-)

Lehet bízni bennük, Áronban is. Meg is adtad neki a bizalmat már valamilyen szinten. Ha eddig nem csalódtál benne, akkor menni fog a következő lépés is. Ugyanúgy, mint ahogy nálunk. Legalábbis ezt mondtad tegnap. Mondjuk ott már ismertük egymást közel 3 éve :-))) Tudom óvatos leszek, akár Vele, akár mással ha úgy adódik. De tényleg tovább kell lépned. Más felé, távolabb tőlem. Ha ezt érzed! Bár van konkrétan Vele kapcsolatban egyfajta rossz érzésem, de ez lehet, csak abból adódik, hogy elfog egyfajta "féltékenység", hiszen szinte semmit sem tudok róla. De valami van bennem. Ha tényleg jó ember, jó hozzád, összeilletek, akkor boldog leszel mellette. Nehezen hittem el, de ez a gondolat engem is boldogabbá tesz, a maga fájdalmával együtt. Kell a bizalom. Azt hiszem kell egy picit fejest is ugrani a bizonytalanba, persze azért figyelve, óvatosan, különben nem tudsz közelebb jutni Hozzá. Ha tényleg mélyről jön benned, hogy ez így jó és helyes, akkor nyiss és lépj tovább. Ha úgy érzed, mégis velem szeretnél lenni, akkor nyiss majd erre. Nem tudom, hogy én hogy fogok addigra érezni, de a legjobb döntés, ha magadat nem csapod be. Legfeljebb egy kicsit :-))) Tudom, hogy jó érzéssel tölthet el, adhat egyfajta kellemes bizsergést a megismerési fázis. Ha esetleg nem lesz ebből több, akkor nyerj ebből erőt. Hidd el, nem csak külső dolgok miatt közeledik feléd (persze amiatt is :-))))). Érzi, hogy jó ember vagy, kedves, okos, mosolygós, azt hogy fantasztikus vagy. Érezned kell, hogy nő vagy, jó nő vagy, sőt, elképesztően jó nő. Használd ki a perceket, amiket ad, amikből erőt tudsz meríteni, tedd boldoggá. Én is meg fogom tenni, de azt hiszem még nem. Nekem most még nincs úgymond szükségem erre, vagy talán inkább úgy mondhatnám, nekem még nem jött meg efelé a jel. Annyira megkönnyebbültem, hogy ki tudtam mondani ezeket. Nyomtak itt belül, mert tudom egyrészt kétségekkel veszed, mégha igazságtartalmával egyet is értesz, de ettől lehet rosszabb embernek fogsz látni. De ezeket érzem. Nem mártírságból, nem önsanyargatásból. Egyszerűen őszintén. Mindennél jobban szeretném, hogy boldog legyél. Amit nem tudtam már én megadni Neked, attól még meg tudja adni más. Nem tudom, hogy ez Ő lesz-e, vagy más. Esetleg újra én, vagyis az ÚJ ÉN. De azt hiszem, nem is a személy a fontos, hanem az a hit, hogy ez még lehet, még újra lehetsz egy boldog párkapcsolatban. Ahogy velem kapcsolatban hiszed, hogy újra boldog leszek valaki mellett, úgyanígy magaddal kapcsolatban is hiszed, de mindenesetre hinned kell! Mert így lesz. Nehéz veled erről "beszélni", vagyis inkább Neked erről írni. Ha neked ez sok, túl terhes, túl intim, vagy egyszerűen velem nem megy, hidd el megértem. Nem is fogom felhozni ezt a témát többet addig, amíg esetleg Te nem jelzed valahogy, hogy szeretnél erről beszélni. Lehet, túlzott őszinteségbe csaptam át. Lehet, nekem ez a jel, hogy jobbá tegyek valamit magamban, benned, másokban.

 

Nem kívánom, hogy elhidd, de most tényleg, mint barát írtam Vele kapcsolatban. Azt, amit őszintén gondolok, vagy amit mondanék bárki másnak is hasonló helyzetben. Igen, fáj, hogy ezt "kell" írnom. Tudom, hogy ezzel magam ellen is beszélek. Tudom, hogy egyfajta taktikázásnak fogod érezni. Pedig nincs mögötte semmi. Nem is kérem hogy elhidd ezt. Csak azokat kérném, ha lehet, fogadd el amiket fentebb írtam. Lehet, hogy fájdalmas megadni a bizalmat, de bizalom nélkül nincs kapcsolat. Semmilyen, még baráti sem. Párkapcsolat meg főleg nem. Ez veszett el nálunk a végére. Belőlem is, belőled is. Tudom kevés, de én újra megadtam neked a teljes bizalmamat. Nagyon nehéz, mert én is bizalmatlanná váltam. Nemcsak veled szemben, hanem magammal és általában is. Mindenféle hátsó gondolat nélkül, gyanakodás, gyanusítás, vád vagy bármi egyéb torzítás nélkül úgy veszem, úgy is érzem, amit mondasz, teszel az igaz. Elfogadom akkor is ha fáj. Ez kell a barátsághoz. Nem tudom, hogy tényleg tudunk-e majd barátok lenni. De hiszem és vágyom rá. Nem kívánok terhet rakni rád, de szükségem van egy olyan barátra mint Te, úgy érzem Neked is szükséged van rám. De ha nincs, kérlek szólj! Akkor kilépek az életedből, mert nem szeretnék egy féloldalas barátságot.

 

Fel a lóra hadvezérem!

:-))))

(minden hátsó szándék nélkül, de imádlak! :-)))) )

 

barátod, Elek

 

ps: megírtam ezt a levelet, majd írtam még benne ide-oda hozzá. Szóval nézd el, ha "kissé" zavaros