Azt hiszem, nem tudok nem áradozni rólad. Reménykedés miatt, a fájdalom csökkentése miatt, hála miatt, azért mert nem tudlak és nem is akarlak elengedni? Lehet, könnyen lehet, hogy ezek is benne vannak. Nem tudom. De azt tudom, hogy az nagyonis benne van, hogy amilyennek látlak, az igaz.

Egyszerűen fantasztikus ember vagy! Nemeslelkű! Jó és okos. Ahogy már többször mondtam, hogy olyan vagy mint egy hadvezér. Hallom a kürtőt, ami csatába hív. Hallani a hangod, a szavaid, ahogy lelkesítesz. Igen, puszta kézzel, de menjünk neki a mammutnak! Ez az. Nem látni nem hallani, menni utánad!

A mosolyod, á, attól mindig el tudtam olvadni. Most is nevet a szívem ha rá gondolok. Tényleg már-már csoda. Mesés dolgok!

Nem kérem, de elhihetnéd amiket írok. Főleg, hogy nagyrészt összecseng mások véleményével is! :-))))

Jó ember vagy. Fiatal, előtted a jövő. Meg tudod valósítani az álmaid. Ki tudod élvezni a fiatalságod! Igen, gyerünk előre! Nekem is megy, nekem is menni fog! Tudom. Nem akarom teljes szívemből még, ezért most nem fogok fejest ugrani valamibe. Nem vágyom rá. De ahogy mondtad, ha jön és érzem, ráadásul meg is tudom tenni, akkor azt a sors akarta.

Nem mondom, hogy teljes mértékben egyet értek veled a sorsról. Szerintem a sorsot befolyásoljuk magunk. Én befolyásollak téged, te pedig engem. Tehát hatunk egymás sorsára. Azt hiszem, ezért választottam a teljes őszinteséget magam és veled szemben. Nem kívánok élni a kegyes hazugság eszközeivel sem, hogy könnyítsem a magam vagy a Te helyzetedet. Nem, nem vagyok rá képes. Azt szeretném, hogyha hatok rád, akkor azt tényleg a legbelső énem tegye meg. Nem akarom, hogy olyan dolog hasson Rád, ezáltal a sorsodra, ami nem jön igazán belülről. Eddig nem eszerint éltem. Nem akartam, nem is éreztem, de mondtam, hogy nincs jövőnk. Ez lett a vége. Szerintem ez nemcsak nekem nem jó, ez Neked sem. Többet ilyet nem teszek. Se veled, se mással, se magammal. Szembe fogok és szembe is tudok nézni a valósággal. Úgy fogom megoldani a dolgokat, ahogy azok tényleg jönnek.

Engem is eltérítenek azok, amiket Te mondasz. Nem tudom, mennyire gondolod teljes szívedből, teljesen mélyről azokat amiket mondasz. Annyira erősen érezteted velem, hogy biztosan tudod: vége, más kell, nincs közös párkapcsolati jövőnk, tovább kell lépni, tovább tudsz lépni, tovább tudok lépni. Nem tudom, mennyire jönnek ezek tényleg belőled. Lehet, védeni akarod magad, védeni akarsz engem, nem ez a teljes igazság, de persze ez nem hazugság, van alapja is, sok is, és könnyebbé tesz dolgokat. De hat rám. Hat a gondolataimra. Hat a döntéseimre. Hat a sorsomra. Úgy veszem - természetesen - hogy amit mondasz, az mind a szívedből jön. Ha úgy érzed ez jön, vagy ezt "kell" mondanod, akkor ez a helyes.

Elképesztően szeretlek. Szeretlek mint embert, mint érző lényt. Szeretlek még mint nőt. Úgy érzem egyre kevésbé, zárul be, mert be kell zárulnia. Bennem van még ez, nem tudom és nem is akarom elnyomni, de felül tudok rajta kerekedni. Annyi mindent érzek még irántad, annyira más dolgokat, annyira szükségem van rád, mint barátra, annyira nagyszerű ember vagy, hogy nem fogom elengedni ezt csak azért, mert most még mást is érzek. Főleg, hogy el fog múlni, ha el kell múlnia, és akkor már maradhat tisztán a barátság. De hát ugye ki tudja, mit hoz a jövő! :-)))

Vigyázz magadra!