Nem nagyon terveztem, hogy ma még írok. Elvileg már mélyen aludnom kellene. Na nem azért, mert olyan késő van, hanem fáradt vagyok. Nem is vagyok valami jól.

De muszáj kiírnom a most előjött érzéseket. Tudom, hogy ez segít.

Ma este nehezebb megélni a hiányát. Azt, hogy nincs itt. Azt, hogy nem vagyunk együtt. Azt, hogy lehet holnap mással leszünk. Még ezer szál van közöttünk, amihez be kell látnom, több idő kell.

El kezdtem levelezni egy lánnyal. Volt egy levélváltás. Szóval ez már majdnem levelezés. Fogalmam sincs, hogy lehet-e ebből valami bármikor is. Mármint kapcsolat vagy akármi. De nem is ez a kérdés, hanem az inkább, hogy miért érzem kicsit árulásnak, egyfajta megcsalásnak a dolgot. Hiszen tudom, hogy már nem vagyunk együtt. Lehet, hogy tényleg még jobban reménykedek belül, mint azt ésszel felfogtam. Pedig nem akarok. Tudom is, hogy el fog múlni. Nem szeretnélek befolyásolni a döntéseidben. Igazából tudom is, hogy nem foglak, annál makacsabb vagy :-) Nem fogsz miattam előbb, vagy később keresni valakit. Nem fog befolyásolni Téged az "időpont" megválasztása, nem lesz benned az, hogy minél előbb annál könnyebb, vagy egy picit várjunk, mert úgy könnyebb lesz nekem. De lehet, hogy tudat alatt mégis benned lesz.

"Ha akkor, ott úgy érzed, hogy meg tudod tenni, akkor az volt a helyes lépés." Ezt mondtad. (le is védted :-) a jogok nálad vannak :-) )

Igen, azt hiszem igen.

Ma velem együtt elaludt az "őrangyalom" aki a hullámokat igyekszik kiegyenlíteni. Egy picit túl magasra engedett a tegnap hatására talán, ma pedig nem figyelt, hogy milyen mély jöhet. Na persze a betegség is hat rám.

De most újra könnyebb, hogy írtam.

Iszonyatosan fog fájni, ha szembesülnöm kell a bizonyossággal: már mással vagy. De ezt tudtam eddig is. Szembe fogok menni ezzel akkor is. Nem fog igazából változtatni semmit sem. Az élet megy tovább. A nap felkel holnap.

Tudom, hogy Veled szeretném leélni az életem. Tudom, hogy most kicsi az esély rá olyan módon, ahogy eddig szerettem volna. Ezek a kötelékek szakadnak el sorban, bár némileg lassan. De a fájdalom ellenére egyre könnyebb lesz.

Bármennyire is nehéz lesz, le fogok ide írni mindent. Őszintén. Már tudod, hogy létezik ez a hely. Hogy fogod-e olvasni? Az már csak rajtad áll. Szeretnéd-e egyáltalán. Vagy félsz, hogy összezavar. Hogy a klasszikusokat idézzem: "majd akkor úgyis érezni fogod, és ha érzed, akkor az a helyes". :-))))

Jó éjt!