Délután életemben először palacsintával próbálkoztam. Mármint sütni. Enyhén szólva nem lett valami fenomenális. Bár végülis ehető. Gondoltam életem ezen fontos eseményében részt adnék Neked is. Vittem Apudnak 1 darabot, gondoltam majd hazaviszi neked pingpong után. De ma nem megy már haza, azt mondta. Puff, na mindegy, majd elrakom, aztán ha lesz alkalom odaadom. Nem nagyon ment a játék. Kezdtem ráadásul egyre rosszabbul lenni. Szóval pár játszma után el is jöttem. Hívtalak, hátha otthon vagy még. Nem vetted fel. Nem tudtam, hogy már elmentél, vagy még a zuhany alatt vagy. Ezért eltekertem felétek. De már nem voltál otthon. Alig értem haza. Gyomor...

Most hívtál vissza. Bosszantó. Mármint, hogy így kerültük el egymást. Kb. 10 méterre lehettem Tőled. A nagyidék előtt mentem el ugyanis. :-). Ú gyomor...

Tényleg szinte minden érzelem kijön a gyomron. Félelem, szerelem, fájdalom, féltékenység. Egy csomó mindenféle érzelem, érzés ott érződik igazán, vagy ott is nagyon hat.

Á, nehéz beismerni, de az "erős férfi" betegség esetén nagyon gyámoltalan tud lenni. :-)

Tudom, hogy nincs extra bajom, de mégis olyan jó lenne, ha átölelne valaki. Megsimogatná a fejem. Egy picit pátyolgatna, teát főzne, az ölébe húzná a fejem. Pláne ha az valaki most nekem Te lehetnél! :-)))

Hétfőn kezdem a munkát az új helyen. Addigra pláne rendbe kell(ene) jönnöm végre.

Hiányzol. Most mindenhogy! De jó lenne melletted elaludni. Legalább barátként. Hmmmm...