Milyen vagy Te? Mit adtál nekem? Mit jelentesz nekem?

Hát erről könyveket tudnék teleírni. Lehet, hogy "elmegyek" írónak :-)

Igyekezlek reálisan nézni. A jót és rosszat egyaránt. A jelenlegi fájdalman túl. Persze nem tudok ezektől teljesen elvonatkoztatni.

Rájöttem, nem dícsértelek eleget. Ez "csak" azért baj, mert egyébként gondoltam rá, de nem mondtam ki elégszer.

"Szép vagy, formás a hátsód" :-) Nem azért kezdem ezzel, mert ez a legfontosabb, bár fontos ez is, hanem mert most tényleg nem ez a lényeg.

Olyan lendületes vagy, amivel el tudsz ragadni másokat. Ahogy mesélsz. Mindig elolvadtam tőle, azok a nevetések, az amilyen gyorsan beszélsz közben. Azzal a hangsúllyal. Azzal a lelkesedéssel. Mint egy hadvezér, aki harcra ösztönzi a katonákat, akik a beszéd hatására bármit meg tudnának tenni. Olyan lelket adsz ezzel az embereknek. Azt hiszem ebből jutott nekem kevés az utóbbi időben. Ez nem a Te, vagy nem csak a Te hibád. De most, hogy leírtam, milyen is vagy ilyenkor. Rájöttem, hogy mostanában alig-alig volt velem ilyen. Na mindegy, nem erről akartam írni.

Imádom, ahogy foglalkozol a gyerekekkel. Azt az átélést. Azt, amilyen anya lehetsz majd egyszer. Istenem, mit meg nem adnék, ha nekem szülnél 3 kócost :-) Meglátjuk, hogy a sors hogy hozza. Most persze nem sok esélyt látok rá, de a remény hal meg utoljára. :-) Na jó, igazság szerint nem reménykedek, mert azt nem bírnám ki. Sem most sem máskor. Igyekszem elfogadni a helyzetet. De ami tény, az tény: nagyon jó anya leszel. Azt hiszem, ha magát az életet nézem, az élet értelmét, ha van egyáltalán ilyen: ez az egyik legfontosabb dolog.

Megértő vagy, türelmes. Nekem ez nem ment sajnos. Te voltál ilyen téren - is - a jobbik felem. Vagy talán még az is vagy, vagy az is lehetsz, akár "csak" barátként. Azt hiszem alapban én is ilyen vagyok, csak nekem elfogytak az energiatartalékaim. Elpazaroltam a lényegtelen, vagy legalábbis lényegtelennek tűnő dolgokra. Nem tudtam értékelni a jót. Már tudnám.

Na a legnehezebb dolog, hogy okos, értelmes, intelligens vagy. Na ez azért nehéz csak, mert ezt hitted el nekem mindig is a legkevésbé. Pedig elhihetnéd végre :-) Mondjuk bosszant, hogy "felnőttél" hozzám :-)))

Kedves vagy. Közel van ez ahhoz, hogy megértő vagy, de azért némileg más. Viszont ezt néha hibádként tudtam és azt hiszem most is kicsit hibádként tudnám felróni: jó dolog kedvesnek lenni, de néha fájdalmat okozol vele valakinek és mivel a kedvességhez idő kell, mármint az illetővel kell lenned ahhoz, hogy kedves lehess vele, akarva-akaratlanul mástól veszed el az időt. Olyanoktól, akik - bizonyos értelemben - jobban megérdemelnék a kedvességed, és ezáltal az időd, azt, hogy foglalkozol velül, vagy azt, hogy egyszerűen velük vagy. Tudom, ez nemes dolog, és jó dolog, de mivel neked amúgyis kevés időd van, mérlegelni kell. Szerintem egyébként mindenkinek fáj, ha párja már-már túl kedves az ellentétes neműekkel (is). Nem azért, mert attól fél, hogy megcsalja, de azért rossz érzés. Nyilván, csak ha túl kedves. Nálad ez előfordult, mármint én túlzott kedvességnek éreztem. Nem tudom, hogy ez mennyire megalapozott volt, erre a területre még nem jutottam el a magam - újbóli - megismerése során. De most így leírva nevetsége, ahogy viselkedtem.

Időbeosztás: hát tudod, erről mit gondolok. Nem akarom túlmagyarázni a dolgot. Azt hiszem még ebben lesz mit fejlődnöd, hogy tényleg rájöjj, és tudjál is tenni ezellen dolgokat. Azt hiszem tényleg megértetted, hogy nem lehetsz egyszerre két, három vagy ezer helyen. De még nem tudod megvalósítani, nem tudod kezelni. Nincs kétségem afelől, hogy ez egyszer sikerülni fog.

Karrier-vágy: hát ez nagyon nehéz dolog. Ugyanis nálad a karrier szó magát az életcélodat jelenti. Nem pejoratív értelemben, ahogy manapság elhangzik, hogy "semmi másnak nem tud élni, szinte csak a karrierjének". Nem teljesen ebben a formában, de ez Rád is érvényes. Nem azt mondom, hogy ez rossz. Mert esküszöm, hogy az önmegvalósítás a legfontosabb. De azt hiszem a lelkem mélyén fáj, hogy az önmegvalósításodban nekem nem jutott hely. Mert persze szép és jó, hogy olyan területen dolgozz, ami nagyon fontos Neked, és tudom, hogy csak most van lehetőséged tanulni. Egy picit úgy érzem, túl gyorsan próbálod venni a lépcsőket. Na persze, ez a hevességed miatt is van :-) Láttam, éreztem, hogy talán túl gyorsan is csinálod, túl nagy energiabefektetéssel, és ez fájt is nekem, mert rám jutott emiatt kevesebb időd, de őszintén mondom, sosem haragudtam rád ezért. Meg is értettelek mindig, most is megértem a dolgot. Nagyon bánom, hogy az utóbbi időben nemhogy nem tudtalak támogatni benne, inkább csak hátráltattalak. Hidd el nagyon bánom. Ha ez kell a boldogságodhoz, ha ez kell a jövődhöz, tényleg "békén hagylak" és kilépek az életedből. Az is nehezíti a dolgot bennem, hogy bár én másmilyen területen dolgozom, mint ahol Te fogsz, de az is nagyon bennem van, nagyonis értem, értékelem, amit csinálni fogsz. Szívesen váltanék is. Szívesen lennék erdész, kondás, lovász vagy bármi. Mert nekem valahol az is a részem. Nem érezném, hogy nem teljes az életem, ha nem a mostanival, hanem azzal foglalkoznék. Más terület, de semmivel sem rosszabb, vagy semmivel sem jelentene nekem kevesebbet. Összességében irigyellek, hogy van lehetőséged ennyit tanulni és így. Kár, hogy ez velem nem mehetett. Annyira jól egészítenénk ki egymást ezen a téren is.

Makacs vagy. Hú ez néha tényleg "őrjítő" tud lenni. :-) Bár ilyen értelemben inkább pozitívumként. Hogy amit a fejedbe veszel, azt tűzön-vízen keresztülviszed, bármi legyen. Nem állhat senki az utadba. (Ahogy írom le ezeket, egyre többmindent értek meg magamból is, egyre újabb dolgokra jövök rá, azt hiszem ha másért nem, de ezért mindenképpen megéri netre vésni a gondolataimat, mert: ) Rájöttem, hogy egyvalaki tudott az utadba állni, az pedig én vagyok. Félre kell állnom. Bár szerintem sokszor segítettelek is, szóval kiegyezhetünk egy döntetlenben? :-) Félek attól, hogy a mostani döntésedben is makacs leszel, és már csak azért is tartod magad ehhez a döntésedhez, akár úgy is, hogy időközben meggondoltad magad. Ha tényleg úgy érzed, hogy ez volt a helyes döntés, akkor persze tovább kell tartanod magad hozzá. Tudom, "elvileg" közös megállapodás, közös döntésünk, de én ezzel a döntéssel, legalábbis ebben a formában nem tudok egyet érteni, nem tudom magaménak érezni. Legalábbis még...

Mosolygós vagy. Hát ez súrolja a külső jellemzést, de az, amilyen hatással vagy ezáltal másokra, az félelmetes. Elképesztő vagy. Most ahogy eszembe jut a nevetésed, én is mosolygok. A múltbeli mosolyod vidámmá tud tenni ebben a pillanatban. Ez több, mint varázslat.

Felnőttél: azt hiszem, most nőttél fel. Meghoztad az első igazi felnőtt döntésed. Ez volt a legkomolyabb, legfontosabb és leghosszabb távra szóló. Egyben a legnehezebb, legfájdalmasabb is. Ezzenel felnőtt lettél. Nem azt jelenti, hogy eddig gyereknek képzeltelek volna, távol álljon tőlem. De nem tudom más szóval kifejezni azt, amire ezzel a döntéssel léptél. Azt hiszem, én is léptem egyet, de nem tudom, milyen szó jó rá. Gondolokodom rajta egy ideje, de kezdem nagyon úgy érezni, hogy én is most váltam felnőtté...

Romantikus vagy: szereted a romantikát, mint általában a nők :-) Bár nem úgy és nem olyan szinten, mint egy "átlagos" nő. Pont nekem megfelelő szinten.

Világszemlélet: az anyagi javak háttérbe szorulnak a preferencia-rendszeredben :-))) bocs, ezt nem hagyhattam ki :-))) Szóval nálad tényleg nem a pénz számít. Véded a természetet, véded az életet. Szeretsz tanítani, szeretnéd jobbá tenni a világot és az embereket. Én ezt a hitet és vágyat vesztettem el a magambafordulás miatt, és ez jött elő újra most. Köszönöm!

Háziasszonyság: hát jól főzöl, valljuk be. Bár azért néha hiba csúszik bele :-)))