2001. augusztus 29.: az első nap, amikor láttuk egymást. Bár erre én nem emlékszem. De Neked ez az első emléked rólam. Nekem kellett még pár hét hozzá. Tudod, a térkép...

De rég is volt. Te jó ég, lassan 7 éve. Azt hiszem, első pillantásra szerettem beléd. Azóta vagy része az életemnek. Egyre mélyebben, egyre jobban. Az első ebéd, az első fagyi-kehely, az első esti beszélgetés...

Bár nem túl férfias dolog, könny szökik a szemembe, ahogy visszagondolok az elmúlt évekre. Nagyon szeretlek! Jobban, mint gondolnád. Jobban, mint gondolnám. Azt hiszem, az elmúlt napokban még magam is megleptem, hogy mennyire.

Mindenképp vége kell, hogy legyen? Nagyon nehéz!

Muszáj kiírnom magamból az érzéseket. Nem másnak, (talán) nem is Neked, egyszerűen csak magamnak. Kavarognak bennem a gondolatok, az érzések. Már nagyon hosszú ideje.

7 év, Hópihe! HÉT év...