Rebegés... nem, nem elírás. Remegés és lebegés.

Remeg a gyomrom. Zakatol a szívem. A fejem kába, mintha lebegnék. Most ugrik be, hogy ez a szó már létezett, lehet rebegni, de az mást jelent...

Szorítás a gyomromban, remeg a kezem, erősen dobog a szívem. Eddig kétszer éreztem hasonlót. Mindkétszer, még aznap... De ez ma? Ma is megpróbálom? Most annyira közelinek nem érzem. De ki tudja, ha pár órán át lesz ez bennem, talán kimegyek. A sínekhez.

Ami tuti más lesz ma, mint eddig, ha lesz is bármi, az az, hogy józanul lesz. Mármint semmi alkohol. Ha el kell menni, legyek tiszta. Mármint alkoholtól mentes.

Ha eszembe jut M... Jajj, már most ugranék, már most döfnék, már most kilökném magam alól a széket, vagy állnék újra a vas elemek közé.

A mosolyára fogok gondolni, arra, ahogy (régen) rám nézett, ahogy nevetett, ahogy megérintette a lelkem...

Nekem nem kell más, csak téged akarlak...

De már nem lehet(ne), már késő. Már mindenki számára késő.

Hányingerem van. Nem, nemcsak képletesen...