Hullámzás.

Igyekeztem tudatosan is tenni azért, hogy felfelé szálló hullámra kerüljek.

Azt hiszem, ha borzasztóan nehezen is, de sikerült meglovagolni egy áramlatot. Repít felfelé. Bár talán a repít túlzott sebességre utal. Nem, nem az, de az elmúlt hónapokhoz képest nagy előrelépés. Nem is nagy: hatalmas.

(Hiányzol...)

Meglátjuk, meddig tart ki a lendület. Nagyon nem bízom a dolgokban. Félek a völgytől. A következő... az újabb csalódás... másban és/vagy magamban... a következő... a következő elvisz...

Megismerkedtem egy lánnyal. Legyen a neve itt F. Talán túlzás, hogy megismerkedtem, mert jobbára én ismerem őt, találkozni nem is találkoztunk még (de lehet, hogy nem is fogunk). Ír egy blogot. Jól ír, jókat ír, mégha sokszor végtelenül keserűen is. Megfogott benne valami. Nagyon hasonlóan látjuk a világot. Írtam is neki. Kicsit kacifántos lett a történet, de a lényeg, hogy adott egy elvi igent arra, hogy találkozthatunk. De amikor konkretizálni szerettem volna a dolgot: "eltűnt". Nem válaszolt már arra a levélre.

Tudom, hogy randizgat, tehát nem áll távol tőle, hogy ismeretlen, vagy alig ismert emberekkel találkozzon. Rutinos is. Valószínűleg én rettentettem el. Már a mondataimmal, a gondolataimmal. Vagy nem is tudom...

Nagyon nehéz ez az egész ismerkedős világ. Úgy látszik már írásban sem megy. Legalábbis őszintén nem lehet. Csak kisebb nagyobb hazugságokkal, maszkokkal. Még akkor is, ha a másik fél is hasonlóan látja. Neki is a maszk kell.

Hát ez kell a világnak? Akkor megkapja! "Leszarom" formában... Maradok egyedül...

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez...