Még élek. Sőt, még úgy ahogy lábra is bírok állni. Azért fáj itt-ott.
Ha most valaki felveti, hogy nem vagyok normális: igaza van. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért csináltam. Kiváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Jó érzés, mert megcsináltam. Előtte felmerült még bennem, hogy esetleg én is nevezek egy versenyre, de futás közben rájöttem, nem akarom csinálni. Mármint nem fogok ilyen hosszú távra nevezni. Valószínűleg...
Ha valamilyen mezei futó verseny lenne, akkor talán. De aszfalton semmiképp. 6-7 km után szétmegy a lábam. Persze egy jobb cipővel biztos kényelmesebb. De iszonyat monoton. Nem esett olyan jól. Az első fele még igen. Lehet, hogy ott abba kellett volna hagyni, de nem akartam "megfutamodni". Vicces.
Úgy beindult az anyagcserém este, hogy alig bírtam elaludni. Sőt, szinte semmit sem aludtam. Az izmok, a sejtek igényelték a vizet, az oxigént, szóval zakatolt a szívem rendesen. 5-6 óra felé tudtam elaludni kicsit. De akkor is csak pár órát.
Megérte? Azt hiszem, igen. Meg tudtam csinálni. Többször nem fogok bele, az is tuti :) De lehet, hogy egy 8-10 km-es távokat igen. Füvön... Az aszfalt tönkrevág.
Még most is agyalok a tegnap estén. Szerintem még most sem érti, mi volt a bajom. Lehet, hogy én vagyok önző? Nem tudom. Nagyon kiakadtam. Emlékezetessé tette ezt a napot, az tuti.
Nagyon rosszul voltam, mikor ott ültünk. Szédültem, alig kaptam levegőt, fájt a fejem.
Jó lett volna már meghalni. Akkor kellett volna megtennem, amikor először gondoltam rá, amikor először próbáltam. Az újabb sikertelen próbálkozások még a halál esélyét is csökkentik. Lehet, hogy egyszer újra boldog lehetnék. De ilyen áron? Így? Fogom egyáltalán tudni élvezni a jó pillanatokat? Nem hiszem. Akkor is majd én leszek a hibás: miért nem tudsz feloldódni, miért vagy ilyen negatív, miért vagy ekkora fasz???
Istenem, mennyire nulla, azaz balfasz pasi vagyok. Mit tudunk én nyújtani? Semmit. Se pénz, se vagyok, se állás, se egzisztencia. Rossz vagyok barátnak, rossz vagyok szerelemnek, és pocsék vagyok az ágyban... Lusta, tehetetlen, teszetosza, reménytelen balfék...
Megkímélem magam másoktól. Így lesz a legjobb... Olyan jó lenne meghalni. Most megint nagyon vágyom rá. Csak csendben, távol mindenkitől. Lefeküdni, becsukni a szemem, és soha többé fel nem ébredni. Olyan szép lenne...
