Ma megint nehéz.

Ismét egy nyomorult nap.

Még egy kínszenvedéssel teli 24 óra. Jó lenne odabújni valakihez, aki átölel. Csak az ölébe hajtani a fejem. Közben a lány simogatna, beletúrna a hajamba. Ott aludnék el...

Lehet-e még ilyen? Hát, ha lenne pénzem, akkor egy prostinál megkapnám. Hehe, vicces lenne: "Szia! Vállalsz extrém dolgokat? Ó-bébi, hát persze, mit szeretnél velem csinálni??? Hát elaludni úgy, hogy az öledben a fejem..." Jót röhögne...

Hiányzik... Megint kezembe került pár fénykép... A mosolya, az illata, a hangja, a keze érintése... Szívembe mar. Potyogok megint. Nem dühösen, csak ülök, fátyolos tekintet. Szédülök is. Írok, aztán megyek próbálok aludni. Egyszer úgyis vége lesz. Nemsokára a bank elviszi a lakást. Az utcán úgysem lesz lehetőségem ágyban aludni.

Kés? Vonat? Kötél? Á, egyiksem sikerült. Ugranék, ha nem lenne tériszonyom. Lőnék, ha lenne fegyverem... Így az életembe, a gondolataimba halok bele. Fröccs...