Ez egyre rosszabb. Mégiscsak illúzió volt minden. Pedig annyira tisztának tűnt. Annyira köddé vált. Annyira fáj.

Nincs erőm tovább csinálni. Egyszerűen elfogyott.

De akkor hogyan és merre tovább? Tudom, hogy nem tudnám megtenni, de olyan jó lenne meghalni. Megszűnne ez a mardosó fájdalom. Ő volt az egyetlen biztos pont az életemben, az egyetlen. Már nincs. Gyáva gondolat. Nem is megoldás, ha próbálom kintről nézni. Annyira szeretem, hogy belehalok. Megtörtem.

Hogyan lehet ezen felülemelkedni, amikor ennyire szeretsz valakit, akiben ennyire biztos vagy. Elvesztetted. Vége.