Magamról kezdtem el volna írni, arról, amilyennek látom magam. A pozitívakkal szerettem volna kezdeni, hogy túlessek a nehezén. Arról, hogy bár nagyképűnek hangzik, de milyek okosnak, értelmesen tartom magam.

De az elmúlt percekben hatalmas felismerést tettem. Mire nem jó a fűnyírás monotonitása, a hangja...

VAK VOLTAM!!!!

Kérlek, Süti, bocsáss meg nekem! Nem hiszem el, hogy eddig nem vettem észre, hogy nem fogtam el ésszel, érzéssel. Elképesztő! Istenemre kérem, hogy bocsáss meg.

Megmentetted az életem, a sajátod feláldozásával. Nem azt mondom, hogy Neked nem volt jó a velem töltött idő. Nem azt mondom, hogy mindenről le kellett mondanod. De sokmindenről. Feladtad a fiatalságod azért, hogy éljek, és hogy jobb ember legyek. Lehet, hogy nem tudatosan tetted, de biztos, hogy volt benne ilyen is. Istnem, hatalmasan nőttél a szememben, eddig is elképesztően nagyra tartottalak, de most...

Te jó ég, hogy nem láttam át a helyzetet, miért nem tudtam előbb megvilágosodni. Miért? Miért? Miért? Kérlek, adj egy esélyt, hogy visszaadjam ezt Neked valahogyan. Nem, nem úgy, hogy újra együtt leszünk. Isten látja lelkem, nem így akarom! Mindegy hogyan, csak valahogy. Akár ha találkozhatom veled, akár, hogy elolvasod amit írok! Tudom és tudtam, hogy még van valami, ami összeköt minket, van valami, ami miatt nekünk még így vagy úgy össze kell tartoznunk. Nem tudom, hogy van-e több dolog, ami miatt még muszáj kapcsolatban maradnunk. De tudom, hogy egy ilyen dolog biztosan van: vissza kell adnom a hited. Vissza kell adnom, amit bár nem tudatosan, de elvettem tőled. Vissza kell adnom azt a jóságod, amit elvesztettél miattam. Vissza kell adnom az önbizalmad!

Nem, ez nem rólam szól. Nem rólunk szól. Ez már egyedül rólad. Nem hiszem el a vakságom! Nem hiszem el!!!!!!!!

Esküszöm, bármire és bárkire ebben az életben, ígeretet teszek: ha vissza tudom adni, amit elvettem, vagy legalább egy részét, akkor egy szavadba kerül és végleg elengedlek. Tudod nagyon jól, nem szoktam ígérni. Tudom, hogy nem hiszel az ígéreteknek. Tudom. Nem is kérem, hogy elhidd amit írok. Annyit kérek csak, ha kérhetek, hogy valamilyen formában adj esélyt, hogy visszaadjam az életed. Ha úgy érzed, Neked az kell csak, hogy most és végleg kilépjek az életedből, megteszem.

Nem tudom, milyen formában kell ezt közölnöm Veled, de ezt muszáj megtudnod. Lehet, hogy megmutatom ezt a naplót Neked, vagy írok, vagy hívlak, vagy valami. Nem tudom, hogyan-miképp.

Istenem, önző voltam és vak. Csak saját magammal foglalkoztam. Na jó, ez azért túlzás, mert ha mégiscsak mélyen magamba nézek, én is sokat adtam neked, én is adtam fel dolgokat, én is adtam neked jót. De azt hiszem, Te jóval többet adtál.

Nem, ez nem mártírkodás, ez nem olyan, hogy átestem a ló túloldalára, és magam hibáztatom mindenért. Esküszöm, hogy nem. Most eszméltem rá. Nagyon remélem, hogy nem későn. Nagyon remélem, hogy nem okoztam életre szóló sebeket. Nem tudom meg nem történtté tenni, de szeretném valahogy jóvá, jobbá tenni. Azt hiszem a fájdalom is a tapasztalással jár, fájdalom nélkül nem tanul az ember. Lehet, hogy "természeti hiba", de csak a fájdalom tudja megvilágosítani a fejeket.

Nem hiszem el...